Shakespeare tragédiái között a Macbeth a legrövidebb alkotás, már-már balladai tömörségű mű – akár a mi Arany Jánosunk is írhatta volna. (Ezért is meglepő: a XIX. századi fordítók sorában sem találjuk ott a költő nevét.) Akár az Arany-balladákban, Shakespeare-nél is felmutatódik a bűnös tett, amely mögött ott lapul öntetszelgő kérkedésünk, emberi kicsinyességünk és befolyásolhatóságunk mint mozgatórugó. Az igazi dráma azonban a bűnhődés lelki folyamatában rejlik – s erről Shakespeare-nél kevesen tudnak többet. Érdemes lesz vele tartani, hogy belelássunk a lélek sötét bugyraiba, még ha a kép nem is lesz szívderítő.