Herczku Ágnes népdalénekes és Djerdj Tímea zongoraművész 2007-ben lemezfelvételt készített Kelemen László zeneszerző-zenetudós irányításával Bartók Béla: Magyar népdalok énekhangra és zongorára című művéből. A felvétel különlegessége, hogy e mű most először szólalt meg népdalénekes előadásában, olyan formában, amely anno megihlette Bartókot műveinek írásakor.

Népzene és zongora: a paraszti kultúra és a koncerttermek világa. Ez a kettősség a koreográfiákban is végigvonul: az autentikus táncnyelv és az abból sarjadó, ugyanakkor autonóm, individuális mozgásvilág élesen elválasztható, mégis koherens elemei az előadásnak. Silló Sándor rendezésében – három életkor tükrében – ezek a “vonzások és taszítások” külön kontúrt kapnak. Az eleinte a “tiszta forrást” képviselő gyerekek, illetve az öreg pár lépései lassan összevegyülnek a “modern”, stilizált mozgású fiatal pár mozdulataival, és végül csupán a kifejezés marad, mint az egyetlen lényeges momentum. Ez a fejlődés szinkronban áll a “Bartóki-nyelv” kiforrásával, ami a Tíz magyar népdal kiadásától a Húsz magyar népdal megjelenéséig nyomon követhető.

Zene: Bartók Béla, Ligeti György, népzene

Zenészek: Herczku Ágnes – ének, tánc; Djerdj Tímea – zongora; Pál István Szalonna – hegedű; Vizeli Balázs – hegedű; Balogh Kálmán – cimbalom; Mester László “Pintyő” – brácsa, gardon; Szabó Csobán Gergő – bőgő

Táncosok: Horváth Zsófia, Makovínyi Tibor, Gera Anita, Tókos Attila, Nagy Dorottya, Bakó András