A Liliomfi XIX. századi drámatermésünk egyik legtöbbet játszott, színpadról, filmről egyaránt népszerű darabja. A könnyed hangvételű játék középpontjában természetesen szerelmi bonyodalom áll, a fiatalok boldogságát azonban legfeljebb késleltetni tudják az események, megakadályozni nem. Az álöltözetek, a komikus vénkisasszony nevelőnő, a bogaras tudós nagybácsi a humor biztos forrásai, a szabad színészélet pedig reformkori ízű lelkesedéssel ábrázoltatik.

„Úgy gondolom, hogy a Liliomfi messzemenően megfelelő alapanyag arra, hogy a színházról és a szerelemről mondjon örök érvényű dolgokat. Számomra a Liliomfi furcsa himnusz a színházért - a színház mindenhatóságát és gyönyörűségét igazolandó. Kicsikét magáról a színházról szól a darab és remélem, hogy igazi jó nagy játék lett az előadás.” /Vidnyánszky Attila/

Az előadás számos díjat söpört már be különböző fesztiválokon: a XX. Magyar Színházak Fesztiválján, Kisvárdán az előadás a közönségdíj mellett elnyerte Szabolcs Szatmár Bereg Megye díját is, Rácz József pedig Liliomfi szerepéért a legjobb színészi alakítás díját vehette át, mint ahogy a Gyulai Várszínház által alapított Őze Lajos-díjat is.