Johann Sebastian Bach ugyan operát nem írt, életművének vokális részét áthatja a dramaturgia mély ismerete és különleges érzéke. Annyira kifinomultan zenésíti meg, sőt jelenetezi a kottafüzet öt vonalán a szövegeket, néha kettős keresztekből szőtt kottaképi hálója a kereszthordozás sóhajmotívumaival oly különlegesen finom, hogy előadásuk nagy díszletek közt, hatalmas terekben nehezen érvényesülne. Az Opera mégis törekszik a műfaji határok kitágítására, s ez újabb izgalmas kísérletben ölt testet: egy olyan előadásban, amely a nagy, basszushangra írott Krisztus-kantátákat ruházza fel az összművészet többletlehetőségeivel.A Bach-performansz Horváth Csaba rendezőkoreográfus 2005-ben alapított Forte Társulatával együttműködésben valósul meg. Előadásaikban a társművészetek is lényegi szerephez jutnak, miközben a testekkel, hangokkal, tánccal, zenével és szöveggel egy új, homogén nyelvet valósítanak meg az újrafogalmazott fizikai színházi műfaj keretein belül. A kantáták részben Lackfi János költő friss magyar szövegével csendülnek fel. Általuk jön létre ezúttal e műfaji határokon átívelő Bach-est az Eiffel Műhelyházban, és végül az is kiderül, miért fejjel lefelé ábrázolt is a Keresztkantáták kreatívja.

 

Közreműködik előadásonként egy-egy magyarországi egyházzenei kórus és a Magyar Állami Operaház Zenekara.