„Mosolygunk, mert nincs nő, aki ne ismerné fel magában a fodrásznőt, akinek csak a kedvétől függ, hogy aznap éppen harmincnak néz ki, vagy úgy, mint aki rég elmúlt már negyven. Nem idegen tőlünk az sem, hogy Irinát is többnyire olyanokkal hozta eddig össze a sors, mint első férje, a részeges művész. Nyikolaj (Trill Zsolt), az őt szeretőnek kívánó középszerű, középkorú nős férfi Alekszej Nyikolajevics (Tóth László), az odaadó, de esetlen Viktor (szintén Trill Zsolt), vagy az Irina érzelmeit csak kihasználni akaró Jevgenyij (Kristán Attila). Sok, hozzá hasonló cipőben járó nővel ellentétben azonban Irina rendíthetetlenül hisz a szerelemben, történjen vele bármi. (És valóban, ami rossz csak történhet, az meg is esik vele.) Irina viszont nem fél világgá kiabálni érzéseit, mellyel mindenkit felpezsdít maga körül, nem csoda, hogy a darab összes férfija beleszeret (a nézővel együtt) a nő őszinteségébe es életvidámságába...” - írta Váró Kata Anna a Fodrásznőről a Kritikában.

A boldogság után vágyódó nő sorsának egyetemes problémáit gogoli groteszkséggel ábrázolja Medvegyev drámai szövege - mondja Kozma András, a Fodrásznő fordítója és az előadás dramaturgja. A derűbe és szeretetbe csomagolt fájdalom a rendező, Viktor Rizsakov színházi nyelvének egyik jól felismerhető sajátossága. Az emberi vágyak és a rideg valóság között feszülő ellentmondást emeli költői szintű látomássá az előadás, amely minden korosztály érzékeny rétegét képes megszólítani, részvétre és életének újragondolására késztetni. Az előadás rendezője a kortárs orosz színházi élet egyik emblematikus figurája, Viktor Rizsakov, aki Moszkva egyik legendás intézményében, a Csehov nevet viselő Művész Színházban dolgozik, tanít.

A Fodrásznő nyerte 2010-ben a POSZT legjobb előadásának díját, a címszereplő Szűcs Nellinek pedig a legjobb női alakításért járó elismerést ítélte oda a Maszk Színészegyesület.