A „Bábel” szó egy ideje azt jelenti: összezavarni.
A bibliai történet lényege: az ember a torony-bálvánnyal nevet és különleges, isteni hatalmat kíván szerezni magának, de ez a hübrisz-akarat, ez az emberi gőg nem marad büntetlenül. Isten összezavarja az emberek nyelvét, hogy ne értsék egymást. Azonban ez a „hivalkodó” toronyépítés értelmezés eltakarja egy ősibb és mélyebb jelentését a névnek, mert „a Bábel szó igazából »Isten kapujá«-t jelenti.

A bábeli zűrzavar a belső zajjal kezdődik, ahogy a gondolatok és az érzelmek összebékíthetetlenül kavarognak bennünk. Minden erőfeszítés hiábavaló. A „Bábel” a jelenlét elvesztése, és a jelenlét visszaépítésére tett görcsös kísérlet. Bábel – a barátság. Bábel – a család. Bábel – a társadalom. Bábel – az a régi játék, hogy újra kapcsolatot találjunk egymással és azon túl…