Bálint Ágnes meséjén nemzedékek nőttek fel, akik azóta már szülők, esetleg nagyszülők, de még mindig szeretettel emlékeznek vissza a pöttöm kismalac kalandjaira, a tökházikó lakóira. 

A legkisebbek is találkoznak már az időjárással, bármennyire is próbáljuk védeni őket. A nap, a szél, az eső, a vihar, a felhők, szivárvány mind gyönyörű alkotóelemei az életünknek. Az évszakokat nem csak megnevezni érdemes, hanem érezni, tapintani, látni, színekben, formákban és hallani, szinte zenél a természet.

Vajon hány búzaszem kell a boldogsághoz? A Kiskakasnak és a Gazdaasszonynak csak egy kevés jut minden napra, mégis vidáman élnek. Egy nap azonban a Kiskakas pénzt talál a szemétdombon.