A tékozló fiú hazatérése a Biblia egyik legszebb, megható története. Vannak-e napjainkban tékozló fiúk? Erről szól a Radványi Balázs, Bajor Ervin és Vukovári Panna Tékozló fiúk című műve alapján készült színdarab.

A történet egy színi tanodában játszódik, melyet egy színészházaspár vezet. A stúdiósok harmadéves vizsgaelőadásukra készülődnek, mely a tékozló fiú történetét dolgozza fel. A premierig már csak pár próba van vissza, de az előadás utolsó jelenete, az apa megbocsátása a tékozló fiúnak, sehogy sem akar elkészülni. Krisztát és Koncit, a stúdió vezetőit váratlan magánéleti esemény akadályozza az alkotásban: kisebbik fiúk, Ábel, akit szellemi örökösüknek tekintettek, elhagyta az otthonát. Nem élt a felkínált lehetőséggel, hogy rendezzen a stúdióban, inkább a maga útját kívánja járni másutt, más városban, más országban...

A próbafolyamat során két szálon fut a történet, melyben Jézus példázata rituális színházi előadásként jelenik meg (szakrális térben, jelmezekkel, díszlettel és mai zenével), míg a második szál leginkább a realista színház elemeit viseli magán.

A próbák a megbocsátás, a szülői ház elhagyása, a közösségből való kiszakadás és a szellemi vagyon eltékozlása témái köré szerveződtek.

A stúdiósok között, mint minden közösségben sokszínű emberi viszony alakul és változik, melyek egy részét a furcsa hiányhelyzet és a közelgő vizsga okozza. Szerelmi szálak, barátságok és ellenségeskedések, szakmai rivalizálás színesíti a történetet.

A szülők a gyász fázisain mennek keresztül különböző időszakokban: tagadás, alkudozás, depresszió, düh, belenyugvás, elfogadás. Ezek az állapotok eleinte nemigen segítik az előadás elkészültét, sőt, inkább akadályozzák, később azonban éppen ebből merítenek ihletet és energiát a befejezéshez.

Az előadás különlegessége elsősorban a közösségi alkotás erejében rejlik. A rendező, az író, a látványtervező és a színészek közösen alkották meg a történetet, közösen formálják tovább minden egyes próbán és az előadásokon is. A kellékek és a tér alkalmazkodva a két síkon zajló eseményekhez, világosan működnek egymással párhuzamosan, és a történet végére összemosódnak a határok, ahogy a személyes szál is összeér a stúdió szakmai és közösségi életével.

Dramaturg: Hajós Zsuzsa
Dalszövegek: Vukovári Panna és Bajor Ervin
Zenei munkatárs: Balog Péter