Ki ne játszott volna már el a gondolattal, mi történne, ha nyerne a lottón, és vagyonos emberként élné további életét mindenféle kötöttség nélkül? Az ember ilyenkor természetesen sorra veszi, mit vásárolna, hogyan változtatna addigi életén, környezetén, stb., játszik a gondolatokkal. A ritkább eset az, hogy ennél is tovább megy és elkezd gondolkodni azon, hogy környezete miként változna meg a friss vagyon viszonyrendszerében? Brecht ezt a profán gondolatkísérletet eszközként használja, hogy a régi meséből kiindulva kérlelhetetlen őszinteséggel és a hétköznapinál nagyobb rálátással beszéljen erről a fontos témáról, az emberi jóságról. Sen Te, a darab hősnője egy jócselekedete jutalmaként ajándékot kap az istenektől: vagyonkához jut. Boldogsága azonban nem tarthat sokáig, és mivel csupa kiszolgáltatott ember veszi körül, a mesés kezdet végül valódi felnőtt próbatétellé válik. A mű alapvető kérdése: lehet-e jó az ember, ha a környezete meggátolja ebben, illetve, ha igazán jó ember, meggátolhatja-e a környezet abban, hogy jó legyen.

Az erkölcsi elvek és a gazdasági érdekek ellentéte, a mesébe oltott társadalombírálat, az egyénben rejlő többes én színrevitele adja a dráma szövetét, amelyek a művet ma időszerűbbé teszik, mint valaha. Ez az egyik legösszetettebb, leginkább érzelemgazdag Brecht-darab. Záró sorai: „Tisztelt közönség, kulcsot te találj!”, invitálásként is felfoghatók. Tegyünk eleget a meghívásnak! P. Müller Péter, egyetemi tanár.

Közreműködik a Pécsi Nemzeti Színház Énekkara.