Jelenthet-e mást az ember teremtése - "Isten képére és hasonlatosságára" -, mint hogy az emberből is csak egy "van", mint Istenből? Miért vagyunk akkor még mindig párban, ilyen-olyan viszonyokban, kettőségekben? Két "fél" vagyunk csak, egymással szemben, bármilyen relációban? Vagy az "egész" az mindig az "egy" meg "egy" reményteljes harmóniája? A fenti kérdésekről - természetes emberi viszonyainkról - szól majd előadásunk, már amennyire a zene és a tánc "megszólalni" képes.