Az Éjjeli menedékhely a különböző társadalmi rétegek mindenkori rajzaként értelmezhető mű. Szereplői abban hasonlítanak, hogy mindegyikük az adott társadalmi osztály aljára csúszott figura: Klescs, a lakatos, aki büszke arra, hogy munkásember, a nagybeteg Anna, Klescs felesége, akit a férje folyamatosan bántalmaz, a börtönviselt Szatyin, aki húga védelmében megölt egy gazembert, az alkoholista Színész, és végül Pepel, a tolvaj, aki ki szeretne innen menekülni. Ebbe a degradált világba érkezik Luka, az öreg vándor, aki valamennyiük életének fontos szereplője lesz.

A felvonásonként bekövetkező halálesetek nem jelentenek drámai fordulatot: nem a cselekmény, hanem az ábrázolás fontos a menedékhelyre összezárt szereplők megjelenítésére.

Az Éjjeli menedékhelyt Keresztes Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház művészeti igazgatója rendezi meg ebben az évadban, ezzel az előadással mutatkozik be a marosvásárhelyi közönségek.
Keresztes Attila rendező az előadásról:

Gorkij drámája születése után száztíz évvel is rendkívül aktuális. A társadalom perifériájára szorultak, a számkivetettek problémája korunk problémái közé tartozik. Naponta találkozunk a marginalizálódás különböző formáival, a társadalom és mikrotársadalom közti disszonanciákkal, a társadalmi helyzet és az emberi mivolt közti, nem egyszer feloldhatatlannak tűnő feszültséggel, s ebből fakadóan az istenkeresés és az arról való lemondás dilemmájával. Ebben a közegben Gorkij az egyén számára legfontosabb kérdéseket veti fel: hogyan lehet, és hogyan kell élni, hogyan lehet, és hogyan kell meghalni?