Darabom  Eszter könyvéből  merítkezik. A könyvből, mely elmeséli, hogyan élhetett a zsidó származású Eszter a perzsák által leigázott nép tagjaként, majd később a nagy világuralkodó, Áhásvérus kiválasztottjaként, származását letagadva az idegen ország uralkodónőjeként. Hogyan mentette meg népét az ősi bosszútól fűtött Haman mesterkedésétől, vagyis a biztos haláltól, és hogyan fordult meg a sors, mikor a gyűlölködőt arra a fára akasztották, amit ő maga szánt Mordechájnak, Eszter nevelőapjának. A több, mint 2500 éve történt esemény óta a zsidóságnak a sors forgandósága egyet jelent az örömmel, a felszabadulással és a purimmal, mely a vallás egyik legvidámabb ünnepe.

Koreográfiámban Eszter, Haman, Áhásvérus, Mordecháj csupán szimbólumok, az alázatnak, a szeretetnek, a hatalom birtoklásának, a bosszúvágynak, az önzetlenségnek, és az igazságnak megtestesítői. Értelmezésemben Eszter élete lélektani vívódás a rabság és a szabadság furcsa kettősségében, a hit és a szerelem között való egyensúlyozás.

A történetet olyan környezetbe próbáltam ágyazni, ahol megszűnik a mindennapi értelemben vett tér és idő fogalma, ahol a narratíva háttérbe szorul, hogy a táncosok fizikai megnyilvánulásai érzelmi alapúak lehessenek. Ezt a továbbgondolt, személyes értelmezést öleli át Eszter története.