„»A képmutatás divatos bűn, és mint minden divatos bűn, erénynek számít.« Don Juan utolsó monológjának alapgondolata ez, mely tükrözi Moliere képmutatásra vonatkozó, lesújtó éleményét. Amennyire Moliere szerette volna »befeketíteni« Don Juan alakját, az annál több együttérzést és rokonszenvet váltott ki a közönségből, majd végül hős lett belőle. Olyan hős, aki az élet nem megszokott szabályai szerint működik, és amely »szabályok«, őt végül a pokol tüzébe taszítják. Donna Elvira elrablása a kolostorból, vagy Donna Anna elcsábítása férje síremlékénél Moliere Istenhez és egyházhoz való személyes viszonyát idézi. Don Juan drámája tehát esetünkben is mint az emberi és az ember feletti szellemvilág kapcsolódásának lélektani elemzése kerül színre.” (Aleksandar Popovski)

Molière: DON JUAN, avagy a kőszobor lakomája

vígjáték

Illyés Gyula és Gáspár Endre fordításai nyomán

Don Juan BORDÁS ROLAND

Sganarelle RÁCZ JÓZSEF

Donna Elvira MARTOS HANGA

Egy titokzatos nő UDVAROS DOROTTYA m.v.

Gusmann, Pierrot, parasztlegény BERETTYÁN SÁNDOR

Don Carlos BERETTYÁN NÁNDOR

Don Alonso, Ángyika KOVÁCS S. JÓZSEF

Don Luis RUBOLD ÖDÖN

Koldus VARGA JÓZSEF

Charlotte BARTA ÁGNES m.v.

Maturina ÁCS ESZTER /SIPOS ILKA e.h.

Dimanche úr TÓTH LÁSZLÓ

Donna Anna KATONA KINGA

Díszlettervező: Numen/For Use + Ivana Jonke

Jelmeztervező: Mia Popovska

Díszlettervező asszisztens: Riederauer Dóra

Zeneszerző: Marjan Nekjak

Dramaturg: Verebes Ernő

Tolmács: Guczogi Anna

Súgó: Gróf Katalin Ügyelő: Lencsés István, Ködmen Krisztián

Rendezőasszisztens: Vida Gábor

Rendező: ALEKSANDAR POPOVSKI